Visszatérés 09

(Jac szemszöge)


Amikor hazaértünk a suliból, már mentünk is járőrözni. Élvezettel száguldottam végig a terepet, miközben azon agyaltam, hogy mit is veszek majd az én drága nővérkémnek.


Már csak egy kicsi hiányzott, mikor az egyik bokor mozgolódni kezdett. Morogva álltam meg, s vettem szemügyre a méretes darabot, amikor felfigyeltem, hogy a szél pont velem ellentétesen fúj. Így ha van is ott valaki, a szagát biztosan nem fogom megérezni.


Lassan elkezdtem közelíteni felé, amikor egy vámpír ugrott elő a semmiből. De ez… alig bírtam hinni a szememnek. Ez pont az volt, aki apa halálát okozta. Még utolsó szálként értesítettem a többieket, akik nyugalomra intettek, s kértek, várjam meg őket.


De nekem már nem volt kit megvárni. Ez a szemét megölte, azt az embert, akit szerettem, minden kérdés nélkül.


Én akartam megbosszulni apa halálát. Azt akartam, hogy érezze a fájdalmat, amit nekünk okozott. S az ürességet, melyet a hiánya miatt érzek.


Szép lassan elkezdtem körülötte körözni, a szemem folyton rajta tartottam. Ő is ugyanezt tette. A szemei pirosak voltak, tehát biztosan egy gyilkossal van dolgom, raktároztam el ezt az információt.


Valami elterelte a figyelmét, s ezt kihasználva nekiugrottam. A jobb felső karját egy gyors mozdulattal le is szakítottam.


Erre már belőle is egy mélyről jövő morgás szakadt fel. Nekem iramodott, de én könnyű szerrel kicseleztem, amikor valaki hátulról lefogott. Lefagytam, hiszen eddig csak egy valakit láttam, de ez a valaki, aki a karjai között tartott, jéghideg volt.


A másik vámpír, aki az előbb elszállt a fák közé gyors mozdulattal ált talpra, s pár másodperc múlva előttem is termett. Mielőtt felfoghattam volna, hogy mire készül, már meg is harapta a bal első mancsom.


Keservesen felüvöltöttem, s tudtam itt a vég. Sajnáltam, hogy pont most kellett ennek is történnie, amikor végre ismét boldog vagyok. De már nem tehettem semmit.


Még láttam, ahogy felnyalábolja a leszakított kezét, s hogy a távolba fút a társával együtt.


Pár percre rá a falka is megérkezett. Billy azonnal visszaváltozott emberré, és a lábán lévő nadrágból egy telefont vett elő. Nem értetettem, mit akar azzal a kütyüvel, de amint meghallottam kivel beszél, egy fájdalmas vonyítás hagyta el a pofámat…




- Flor azonnal ide kell jönnöd – hadarta egy szuszra öcsém – Jacek megharapta egy vámpír… - csuklott el a hangja.


- Hol vagytok? – halottam meg az idegesen, dühös női hangot.


- A szikláknál, nem messze a falutól – válaszolt készségesen Billy.


- Rendben azonnal ott vagyok – s letette a telefont.




Ez után Billy visszaváltozott, s megkérdezte mi történt. Automatikusan megmutattam neki az eseményeket. Már épp a két ismeretlen vámpír után akart küldeni valakit, amikor éles fékcsikordulásra lettünk figyelmesek.


S egy-egyre közeledő árnyra. Tudtam, hogy Flor az, soha nem értetettem, hogy képes ilyen gyorsan szaladni, de most nagyon örültem neki.


Azonnal letérdelt elém, nem foglalkozva a falka többi tagjától származó morgásokkal és vicsorgásokkal. Alaposan megnézegette a végtagjaimat, s végezetül a harapásnyomot vette szemügyre.


Az arca egy percre eltorzult, mikor közelebb hajolt hozzám. De végül egy mosolyt intézett felém, s megpuszilta a bundámat.




- Vigyázok rád öcskös – mormolta a fülembe – nincs időm elmagyarázni, mit miért teszek, de kérlek, bízz bennem – mikor ezt kimondta azonnal rám, tapasztotta a száját és elkezdte szívni a vérem.




Jéghideg ajkai lehűtötték, az én forró testemet. Az eddigi égés egy idő után megszűnt bennem, s átvette a helyét a sötét tudatlanság, melybe örömmel süllyedtem bele.


De sajnos nem sokáig élvezhettem, ezt az érzelemmentes világot, mert meghallottam Flor kiáltását, amint a nevemet ismételgeti.




- Jac azonnal ébredj fel – kiáltotta keservesen szomorú hangon. Megpróbáltam teljesíteni a kérését, s mikor sikerült óvatosan megnyaltam az arcát, mert közvetlenül előttem volt. Ezen jót mosolygott, majd az ölébe kapott. Mintha egy pihe toll lennék, kuncogtam volna, de olyan erőtlennek éreztem magam, hogy képtelen lettem volna bármire is. – Most pedig irány Cullenék – adta ki a parancsot.



Senki nem ellenkezett, hanem követték őt. Páran lemorzsolódtak út közben, s mire odaértünk a Cullen birtokra már csak Flor volt velem kettesben. Aztán leesett, hogy ismét bevetette hihetetlen gyorsaságát, s így lehagyott mindenkit. Mire a ház elé értünk, már mindannyian kint voltak a Cullenék közül.




- Segítenetek kell rajta – mondta Flor, miközben a szemeit le nem vette rólam.


- Már miért segítenénk egy rühes dögön? – fintorgott Rosalie. Felismertem még apa emlékeiből a hangját.


- Rosalie – szólt rá egy kedves női hang, biztosan Esme lesz az, próbáltam beazonosítani.


- Gyertek beljebb, ott meg tudom vizsgálni – halottam meg Carlisle nyugodt hangját. Láttam magam előtt, ahogy Flor suhan a házban egyre beljebb, s közben éreztem a szellő hűs érintését. A fejem szorosan a mellkasába nyomtam, hogy tompítsa a többi vérszívó szagát. Akaratlanul is egy morgás hagyta el az ajkaimat, amikor Flor letett egy vizsgálóasztalszerűségre.


- Nyugi öcsi – túrt bele a bundámba – itt maradok melletted – nézett mélyen a szemembe és akkor láttam, meg hogy a szemei vörösen izzanak.


- Mi történt vele? – kérdezte a doktor.


- Vámpírtámadás – sütötte le a szemeit testvérem – de ha a kezeim, közé kerül, akkor onnan nem menekül – úgy sütött a gyűlölet a hangjából, hogy még én is megrettentem tőle. – Kiszívtam a mérget, de úgy gondolom, most kellene neki egy kis pótlás… viszont kórházba nem vihetem. Hiszen nem tud visszaváltozni – hadarta miközben könnyek nélkül elkezdett rázkódni. Oda akartam hozzá menni és megvigasztalni, de mozdulni sem tudtam. Így egy vonyítással próbálkoztam, amire már felfigyelt és rám nézett.


- Nyugodj meg – lépett be Jasper és a kezét Florra tette. Pár perc múlva a zokogása alább hagyott, de még így is látni lehetett, hogy szomorú.


- Nagyon jó munkát végeztél – szólalt meg Carlisle miközben két üveg infúziót kötött be a karomba. Mikor észrevette, hogy őt figyelem magyarázatba kezdett.  – az egyik egy sima infúzió, a másik az elvesztett véredet segít pótolni – mondta, miközben az ajtóhoz ment, s kiment azon.


- Soha többé ne csinálj ilyet – dorgált meg Flor, miközben megszorította a mancsomat. – Most pedig látni, tudni akarom, mi történt veled – suttogta a fülemhez hajolva nagyon halkan – mutasd – parancsolta.





Sosem tudtam neki nemet mondani, ez most sem történt másként. A következő pillanatban azokra gondoltam, amik az előbb zajlottak le köztem és a két idegen vámpír között.


Mikor vége volt. Egy darabig csöndben voltunk, majd Flor fel alá kezdett járkálni. Szerettem volna, ha rám figyel, vagy ha mond valamit, de ő beburkolózott a saját kis birtokába, miközben egy szót sem szólt.


Már kínomban fel akartam kelni, amikor sebesen mellettem termett és szépen visszanyomott.




- Pihenned kell – mormolta. Ellenkezni akartam, beszélni vele, de ő nem érintetett meg. Ezért megpróbáltam visszaváltozni, de hiába erőlködtem nem sikerült.




Mérgesen fújtam ki a levegőt, hogy nem tudok kommunikálnom vele, amikor a Jasper szólalt meg.




- Flor, Jac szeretné, ha odamennél hozzá – mormolta csendesen. Miközben észrevettem, hogy nem lélegzik.


- Persze – felelte. Odajött hozzám és a fejét az enyémhez emelte, mélyen a szemembe nézett és megszólalt – pihenj.





Megérintette az első mancsom, mire jólesően fújtam ki a levegőt a tüdőmből, s egy „Köszönömöt” mormoltam gondolatban. De még így is felkaptam a fejem, amikor az ajtó becsukódott, de Flor ismét visszanyomott az ágyba…




- Csak Jasper volt az – formálta szavakba, hogy nyugtalanságomnak semmi oka – de ha nem kezdesz el pihenni, én is itt hagylak, fenyegetett meg, miközben egy pléddel takart be.




Végül éreztem, hogy mellém telepszik, s amikor meghallottam, hogy dúdolni kezd egy ismerős dallamot, boldogan adtam át magam az öntudatlanságnak. S mentem az álmok birodalmába.


Még halottam, amint Flor a kedvenc részemet dúdolja, amikor én már anya karjai közé vetettem magam, és apával az oldalamon, újraéltem gyerekkorom egyik legszebb napját.


Tudtam, hogy álom az egész. Hogy ők már nincsenek velük, hogy az óta sok minden megváltozott, de nem akartam ezekre gondolni. Csak arra, hogy végre boldog lehetek, ott, ahol igazán lenni akartam.










Megjegyzés: Ha szeretnék akkor a következő fejezetben leírom Jac álmát, ha nem akkor haladok a történetben. Fontos, hogy leírd, hogy teljesüljön, az, amit szeretnél. :)